A szerzők Magyarország és
Hollandia nyelvgeopolitikai kérdéseit és az azokra adható
válaszokat vizsgálták tanulmányukban. A két ország fekvésének,
nemzeti tudatból választott kisnemzetiségének, nemzetiségi
helyzetének, valamint a térségében betöltött feladatát elemezte.
Munkájukban a magyar nyelvpolitikai-nyelvgeopolitikai kérdések
tárgyalásánál, hollandiai tükörben igyekeztek láttatni téziseiket,
hogy mindez beleilleszthető legyen egy tágabb európai
keretbe.
Az állam és nyelv
problémájának vizsgálatát, a nyelvek számát (3000) az országok
számához (160) viszonyítottan, az antropológiai és az országok és
nyelvek viszonyainak bemutatásával kezdik. A nemzetállam uralkodó
nyelvét és a nem anyaországban élő nemzetiségeket érő etnicizmus és
a lingvicizmus lehetőségeit vizsgálják.
Az etnicizmus és lingvicizmus
céljaként a nyelvi homogenizálást, az asszimilálást jelölik meg,
történelmi események kapcsán is. A homogenizálás, "nemzetcsökkentő"
politika 8 eszközét sorolják fel és határozzák meg a lehetséges
számtalan eszköz közül. A homogenizálás és diszkrimináció
nyelvpolitikai eszközeire és módszereire 5 lehetséges eszközt
mutatnak be. Az egyén és a nemzeti közösségek válaszlehetőségeit a
nyelvi elnyomással szemben az alábbi lehetőségeket sorolják
fel:
1.
Anyanyelvi önkorlátozás
2.
Kultúrális küzdelem
3.
Ellenállás.
Az alapfogalmak definiálását
a geopolitika, nyelvpolitika, nyelvtörvény, nyelvháború és a nyelv
presztizse tárgyában fogalmazzák meg, a nyelvi geopolitikai
földrajzi meghatározásával együtt.
A nyelvi kapcsolatok, a nyelvi
érintkezés típusainak vizsgálatánál, a típus a genetikai vagy
nyelvrokonsági kapcsolat és az areális kapcsolatokat, jellemzik és
mutatják be.
A nyelvi érintkezés
vizsgálatánál, megállapítják, hogy az érintkezés az antropológiai
terminológiában szereplő akkulturáció (vagyis kultúraváltás) egyik
formája.
A hangtani hatások, az
idegen elemek bekerülésével, a két nyelv természetes grammatikai
hatásainak, nyelvtörténeti és szociolingvisztikai szempontjainak
vizsgálata során a folyamat ismertetésével, széles példák
interpretálásával közelítik meg a felmerült kérdésköröket,
Hadrovics és Katona munkáinak felhasználásával.
A kreolizáció, pidginizáció
mint jelenséget definiálva, megállapítják, hogy elsősorban amerikai
kutatások foglalkoztak vele, de hasonló jelenségekkel és
tendenciákkal a magyar nyelv esetében is szembesülhetünk. A
krelációval kapcsolatosan megállapítható, hogy önáló idiómák jönnek
létre, különösen a moldvai csángók nyelvében figyelhető meg e
jelenség, már-már vegyesnyelvűség fedezhető fel. A pidginizáció
mely a nyelv grammatikai és szemantikai leegyszerűsítése a
törökországi, olaszországi bazárok nyelvi világa, de ide sorolható
a Magyarországon működő bolhapiacok, zsibvásárok, a népi
kerekedelem központjai, amelyek motivált nevekkel illet a köznyelv
(KGST-piac, jugoszláv-piac, lengyel-piac, kínai-piac stb.).
A két- vagy többnyelvűség
kialakulásának vizsgálata során, megállapították, hogy egy adott
nyelvterületen az érvényesülés, a kereskedelem stb. miatt alakul
ki. A kialakulás mechanizmusának jellemzése során, elsőrangúnak
tekintik az önkéntességet, amelyet antropológiai jellemzőnek
ítélnek meg, a megértés és a megértetés terén. Nyelvpszichológiai,
szociálpszichológiai kutatásokat sürgetnek, amelynek feladata az
lenne, hogy tisztázza azt, hogy mennyiben gazdagítja a
személyiséget és teszi kreatívabbá, talán előítéletmentessebbé a
kétnyelvűség a személyiséget. Nyelvgeológiai szempontból
jelentősnek és kiaknázható jelenségnek tekintik e helyzetet.
A kétnyelvű kutatók, azonban
felfigyeltek arra a jelenségre is, mely a határon túli magyarok
"elfejlődése" mutat. Megfigyelésük alapján a Kárpát-medence
szórványhelyzetek példái arra intenek, hogy létezik kisebbségi
egynyelvűség, amely pár év alatt lefutó heveny kétnyelvűsödéshez
vezet, amelynek kérészéletű kétnyelvű anyanyelvi változata ma még
szinte elméletileg sem stabilizálható hirtelenséggel fordul
másodnyelvi egynyelvűséggé (Sussan Gal nyomán Győri-Nagy 1994:46).
Végső megállapításként, tételszerűen leszögezik, hogy :"a két- és
többnyelvűség egy adott nemzetiségre egyaránt hat(hat) gazdagító és
szegényítő módon".
A nyelvi érintkezésnek
kritikus állapotát a státusváltás definiciója alapján, a két
érintkező nyelv küzdelmének eredményeként az egyik háttérbe szorul,
végleges következménye a nyelvcsere. Történelmi példákkal
világítják meg a fentieket, a besenyők, a kun, a jásznyelv
eltűnésével. A nyelvvesztést a felsorolt esetekben nem erőszak
okozta, hanem talán éppen az, hogy kultúrájukban nem álltak távol a
magyaroktól. Az ozmózissal történő vagy diffúzióval történő nyelvi
érintkezések lehetnek távolító tényezők is. Az elsőt inkább
spontánnak, a másodikat inkább politikai folyamatnak tartják. A
megfogalmazott tételük alapján: "az azonos vagy hasonló kultúrájú
népek nyelvileg általában könnyebben azonosulnak, s nyelvcserére is
könnyebben hajlandóak.".
Vizsgálták Décsy Gyula által
megfogalmazott kategóriákat, azaz az introvertált, extravertált és
keveréknyelveket, a jövevény- és idegen elem mennyisége alapján. Az
okok és a nyelvhatárok vizsgálatának elemzése után, az alábbi
tételt fogalmazták meg:"Minél nagyobb két szomszédos nyelv között a
tipológiai, genetikai kontraszthányados, annál egységesebb,
homogénebb egy nyelv. A teljes eltérő nyelvek egymásmelletiségükben
elősegíthetik az eltérő arculat megőrzését.".
A nyelv és kultúra
vizsgálatát a herderi, pánszlávizmus és a pánromanizmus
eszmevilágának elemzésével végezték el. Tételként megfogalmazták
azt, hogy: "Nem léteznek magasabb- és alacsonyabbrendű nyelvek. A
teljesen eltérő nyelvek egymásmellettiségükben elősegíthetik az
eltérő arculat megőrzését.".
További tételeket
fogalmaztak meg a nyelv és a kultúra, a nyelv és identitás, a
földrajzi hely (terület) és a nyelv témakörében is. Végezetül
megállapítják, hogy: "A terület és nyelv a történelem során sokszor
válik nyelvpolitikai, nyelvi geopolitikai kérdéssé, sőt tragédiává,
feloldhatatlan konfliktusok okozójává."
A magyar nyelv státusának
vizsgálata során, a nyelvvel kapcsolatos sztereotípiákat, a magyar
nyelv területeit, geopolitikai helyzetét, az európai kommunikációs
rendszerben elfoglalt helyét és a magyar nyelvökológiai rendszer
egyediségét tárták fel. A vizsgálatok eredményképpen megalkották az
alábbi magyar nyelvi geopolitikai tételt: "A magyar nyelv térben és
időben igen erősen állandó, vagyis erősen ragaszkodik egyfajta
normához, s még az elzárt helyeken, széleken az örökös kétnyelvű
állapotban és határokon is tartósan ellenáll a különfejlődésnek, a
divergenciának. Ennek egyik fontos oka lehet a magyar nyelvhatár
100%-os kontrasztos volta."
Végső megállapításként
leszögezik, hogy "A magyar nyelv térben és időben erősen hasonló és
hasonlít, vagyis nincsen éles kommunikációs szakadék az
évszázadokkal ezelőtti és a mai magyar nyelv között. A magyar
nyelvet egységes kommunikációs közösség (Sprechbund) beszéli,
magyar nyelven mindenkit megértenek. Presztizst jelent a nyelvnek,
hogy általános nyelvészeti munkák hivatkoznak rá, vagyis az adott
nyelv mennyire kutatott, ismert. A magyar nyelv a leggyakrabban
vizsgált és idézett nyelvek közé tartozik a tudományos életben.".
Ennek okaként a szerzők a külföldön élő magyar származású
nyelvészek jelentős számát, nyelvünk kutatásának dokumentálásának
(szótárak, grammatikák, nyelvatlaszok stb.) példás voltát, illetve
a magyar nyelv különlegességét, kuriózitását, a magyar kultúra
összekötő, központi szerepét jelölik meg.
Vizsgálják a magyar nyelv
geopolitikai lehetőségeit is, jelentőségével, történelemben
betöltött szerepével együtt. A magyar kultúra kiemelkedő világhíres
személyiségeinek tevékenységeinek vizsgálata bizonyítja, hogy
útmutató szerep betöltésére alkalmas Európában és a világban.
A magyar nyelv geopolitika
12 pontját fogalmazták meg, melyben a Kárpát-medencei nyelv- és
ökológiai (kommunikációs) rendszer helyreállítását, a magyar
nyelvunió vagy stratégiai-taktikai nyelvi bizottság létrehozását, a
tudatos hungarológiai munka szükségességét, a tömegkommunikáció
fontos szerepét, Magyar kommunikációs stratégia kidolgozását, a
praktikus idennyelv-tudás elsajátítására való ösztönzést, a magyar
nyelv idegen nyelveken történő tudományos és népszerű ismertetését,
az Európai Uniónak a nyelvekhez való viszonyának megismerését, a
magyar szemiotikai jellemzőinek felhasználása a nyelv presztízsének
emelésében, a nyelv megjelenését a magyar márkanevek területén,
valamint a nyelvpolitikai, nyelvgeopolitikai kérdések tudományos
kutatásának jelentőségét emelték ki.
E jelentős tanulmány is
rámutat arra, hogy a nyelvkutatás és a nyelv területén rengeteg
lényeges feladat van. Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk
csak növelte a feladatokat azzal, hogy nemzeti identitásunk,
kultúrális hagyományaink megőrzésének biztosítása, nemzeti
értékeink bemutatása elemi érdeke minden állampolgárnak, magyarul
beszélőnek, tudománnyal foglalkozónak, értelmiségnek és nem
értelmiségnek egyaránt. A tanulmány a témában meglévő feladatokra
és a szintén meglévő fehérfoltokra kitűnő iráymutatást
ad!
Címkék: társadalom, tudomány
A fenti tanulmány is bizonyítja, vagy bizonyíthatja, hogy mennyi feladat és mennyi kutatási terület nyílik, illetve nyílhatna nyelvünk ápolása jobb és alapos megismerése vonatkozásában. Bizony a nyelvújító mozgalom nem ért és nem érhet véget soha, mert nyelvünk megőrzése minden magyarul beszélőnek kötelessége. A megőrzés pedig mint látható nem egyszerű feladat és tett!